A korai kereszténység egyik filozófusa, név szerint Origenész (i.u.
185-254), akit néhán y történés z az egyik legjelentősebb egyház atyának tart, a Contra Celsum-ban írja: „Megfelel-e valami jobban az értelemnek, minthogy minden egyes lélek valamilyen rejtélyes okból egy testbe kerül, és ez az érdemeknek és az előzőleg elkövetett cse lekedetekne k megfelelően történik? A lélek, amely természeténél fogva anyagtalan és láthatatlan, nem létezhet anyagi helyen anélkül, hogy ne volna teste, amely megfelel e hely természetének; következésképp ezt a testet, amelyre korábban szüksége volt, de amely a to vábbiakban, megváltozott állapotában ne m megfelelő többé, leveti egyszer és egy másikra<seréli. ”
Szent Ágoston (i.u. 354-430) a Contra Academicds-b&n Platón re inkarnációját tárgyalja: „Platón üzenetét, amely a legtisztább és a leg ragyogóbb az összes filozófia közül, a tévelygés sötétsége végül szét- darbolta, és most főleg Plotinusnál tündököl, Platón egy követőjénél, aki annyira hasonlít mesterére, hogy azt gondolhatnánk, együtt éltek, vagy méginkább — az őket elválasztó hosszú időre való tekintettel
— Platón újjászületett Plotinusként.”
Sok vita volt a kereszténység tanairól — különösen a lélek előzetes létezéséről — a Krisztus halálát követő 50 0 évben. A középkorban a reinkarnáció tana rejtve maradt, de szerencsére nem tűnt el. Eretnek keresztény csoportok a reinkarnáció és a karma tanait életben tartot ták nyugaton.
I.u. 529-ben Justinianus császár bezárta Athénban a neoplatonikus iskolát és elűzte az utolsó neoplatonistákat is. Közel ezer évig a keresztény eretnekektől eltekintve, a reinkarnáció fogalma eltűnt a keresztény Európából. A XV. századi Firenzében, Italiában, a Medic i ház védelme alatt Platón tanai és a reinkarnáció fogalma újjáéledtek.
Georgius Gemistust (1355-1450) tartják az első filozófusnak, aki Platón tanait újra bevezette a nyugati világba. Gemistu s írta: „Ami bennünket illet, a lelkünk halhatatlan és örökkévaló… Halandó por hüvelyhez kapcsolódva az istenek egyszer az egyik, másszor a másik testbe küldik, acélból, hogy a halandó és halhatatlan elemek egyesü lése az emberi természetben hozzájárulhasson a mindenség egészé nek egységéhez.”
